Július 10-i istentiszteletünkön a helyi dicsőítőcsoport vezetett minket énekekben és Bacsó Benjámin, a veresegyházi-szadai körzet lelkipásztora hirdette Isten üzenetét közöttünk. Kotán Béla, közösségünk pásztora merítette be Zolnai Lídiát, Németh Editet, Váriné Dévay Julcsit, Hugyecz Irént és Fodor Gábort.

Zolnai Lídia keresztyén családban, gyülekezetünk közösségében nőtt fel. A középiskolába kerülve nem hívő közegbe került, ami nehézséget jelentett neki, és a többiek elkezdték rossz irányba húzni. Szülei is látták a problémát, lelkipásztorunk is egy beszélgetésben arra bátorította, hogy térjen meg. Ezen sokat gondolkozott. Egy szegény barátnőjénél volt vendégségben, amikor a hideg miatt tüzelőre lett volna szükségük. Ekkor Istenhez imádkozva meglátta az Úr szeretetét abban, hogy barátnője talált elegendő fát az estére. Hiszi, hogy bízhat Istenben a jövőre nézve is.

Németh Editet reformátusként megkeresztelték, hat éves volt, amikor édesapja meghalt, és emiatt haragudott Istenre. Első erőteljes imáját akkor mondta el, amikor első fiával terhes lett, nagyon fiatalon, kérte Isten segítségét, majd további gyermekei születésekor is. A hétköznapokban mégis Isten nélkül élt. Meghívták őt a gyülekezetünkbe egy bemerítésre és Isten megfogta a szívét, elkezdett újra és újra jönni az alkalmakra. Várta, hogy az Úr szóljon hozzá. A munkahelyén volt, amikor átélte, hogy Isten kijelenti neki, hogy biztos lehet Őbenne és készen áll arra, hogy az Ő útját járja. Érezte a kegyelmet és a Szentlélek jelenlétét, alig várta, hogy valakinek elmondja ezt.

Hugyecz Irén nem hívő családban nőtt fel, szülei rábízták, hogy felnőttként megválassza a hitét. Sokáig nem foglalkozott Istennel, nem ismerte sem Őt, sem a Bibliát. Gyülekezetünk baba-mama klubjába járva kezdte el Istent megismerni, megtapasztalni. Nagyon jól érezte magát az alkalmainkon. Elkezdett vágyni arra, hogy minél többet megismerjen a hitünkről, elkezdett Bibliát olvasni és imádkozni. Nehéz volt megértenie a bűn kérdését, meglátnia, hogy miben vétkes, de felismerte az aggódást, panaszkodást az életében. Hiszi, hogy Jézus érte is meghalt és megváltotta a bűneiből.

Váriné Dévay Julcsi Kárpátalján, református családban nevelkedett. Az élő kapcsolatot Istennel felnőttként tapasztalta meg. Öt éve ment férjhez, a férje négy éve merítkezett be a gyülekezetünkben. Fel sem merült benne, hogy rosszul, Isten nélkül éli az életét, egészen addig, míg férje rá nem kérdezett, hogy meddig akar Isten nélkül élni? A Szentlélek elkezdte sorolni a bűneit, ő pedig sírt. Másnap a vérfolyásos asszony történetét hozta elé az Úr: "Bízzál leányom, eredj el békességgel, mert a te hited megtartott téged". Megértette, hogy Isten megbocsát neki, nem kell tovább bűnben élnie, mert Jézus Krisztus mindent elhordozott helyette. Tavaly novemberben Rákoscsabán átadta teljesen az életét Istennek.

Fodor Gábor nem hívő családban nőtt fel, mégis úgy alakult, hogy lekonfirmált, de Istent nem találta meg. Sok mindennel próbálta meg betölteni az űrt a szívében. Kereste a magyarázatot az élet és a létezés értelmére, de egyre messzebb került Isten országától. Amikor nem maradt öröme és reménye az életében, akkor hajolt le hozzá az Isten. Hívő testvérek szolgáltak felé, hálás értük. A közösségen keresztül ismerte meg Jézust. Eleinte sok bizalmatlanságot érzett, de nem tudta nem meglátni Isten Lelkét közöttünk. Elkezdte szomjazni a Szentlelket, Aki felnyitotta a szemét, hogy Jézusnak köszönhetően részesülhet kegyelemben. Elmondta, hogy úgy látja, Jézus szeretete és áldozata az, ami megtartja ezt a világot. Ő a Megváltónk, általa üdvözülhetünk, nincsen más remény.

Hálásak vagyunk Isten munkájáért közöttünk a gyülekezetünkben. Vágyunk és imádságunk, hogy frissen bemerített testvéreink tovább erősödjenek hitükben és még sokan megtalálhassák Krisztust a környezetünkben.